Vastagbélrák és az elhízás

2014. 06. 22. 18:44

A vastagbélrák a második-harmadik helyen áll a daganatok mortalitását tekintve mindkét nemben a gazdaságilag fejlett országokban, melynek kockázatát növeli a helytelen táplálkozás és az elhízás.

Kapcsolódó képek

img_default_alt

 A vastagbélrák kialakulásában genetikai és környezeti tényezôk egyaránt szerepet játszanak. Az utóbbiak közé tartoznak a táplálkozási tényezôk, az obesitas, a fizikai aktivitás hiánya, amint azt nagy epidemiológiai tanulmányok igazolják. Az elmúlt négy évtizedben számos nagy, prospektív tanulmányban mutattak ki pozitív összefüggést az obesitas és a vastagbélrák incidenciája, mortalitása között. E tanulmányok szerint elsôsorban a centrális, hasi típusú obesitas fokozza a vastagbélrák rizikóját. Ez a megfigyelés bizonyos mértékig magyarázatát is adja, hogy miért szorosabb az obesitas és a vastagbélrák kialakulása közti kapcsolat férfiakban. A First National Health and Nutrition Examination Survey-ben 1971-tôl 1992-ig 13 420 egyént követtek, akik közül összesen 222 esetében alakult ki vastagbél carcinoma. Az obesitas mértékével arányosan, csaknem lineárisan nôtt a betegség kockázata, amely a 28–30-as BMI-vel rendelkezôk csoportjában volt a legnagyobb. Az 1982-ben indult American Cancer Society’s Cancer Prevention Study II-ben több mint 875 000 személyt követtek 12 évig. A 32,5 fölötti BMI férfiakban 1,9-szeresére, nôkben 1,23-szorosára növelte a vastagbélrák kockázatát a normál testsúlyúakkal szemben. Az 1948-ban elindított Framingham tanulmányban a BMI és a haskörfogat, valamint a vastagbélrák kockázata közötti összefüggést vizsgálták. A vizsgálat során 3764 középkorú (30–54 éves) és 3802 idôsebb (55–79 éves), tumormentes személyt követtek rendszeres kolonoszkópos ellenôrzéseket végezve. A vizsgált periódusban összesen 306 személynél alakult ki vastagbéldaganat. Az obesitas (>30 BMI) a középkorúak csoportjában 50%-kal, az idôsebbeknél 2,4-szeresére növelte a vastagbélrák kockázatát. A BMI rizikónövelô szerepét elsôsorban a férfiaknál, illetve a proximalis colontumorok esetében figyelték meg. A nagyobb haskörfogat összességében kétszeresére növelte a vastagbélrák kockázatát, rizikót fokozó szerepe mindkét nemben kimutatható volt. A Canadian National Breast Screeing Studyban 90 000, 40–59 éves nôt követtek átlagosan 10,6 évig. Összesen 527 vastagbélrák kialakulását regisztrálták. Az obesitas (>30 BMI) kétszeresre növelte a vastagbélrák kockázatát. Ezt a hatást azonban csak a menopauza elôtt álló nôk esetében lehetett  kimutatni, a menopauza utáni korosztályban nem. Több tanulmányban kimutatták, hogy az obesitas nemcsak a vastagbélrák kockázatát növeli, hanem a vastagbél adenomákét is, ami amellett szól, hogy a promóciós fázisban játszik fôleg szerepet. Az obesitasban gyakran kialakuló  hyperinsulinaemia stimulálja a sejtproliferációt és gátolja az apoptózist. Kísérletben kimutatták, hogy a leptin is stimulálja a coloncarcinoma-sejtek növekedését. Stattin és munkatársai által végzett, 378 vastagbél carcinomás beteg kontrollált vizsgálatában a hyperleptinaemia közel háromszorosára növelte a vastagbélrák kockázatát, de az emelkedett C-peptid-szint nem befolyásolta a rizikót szignifikánsan. Az ösztrogének csökkentik a hyperinsulinaemia, illetve az inzulinszerû növekedési faktor-1 vastagbélrák- rizikót növelô hatását. A posztmenopauzális ösztrogénkezelés is csökkenti a vastagbélrák kockázatát. Meyerhardt és munkatársai 3759 II. és III. stádiumú coloncarcinomás beteg kemoterápiás kezelése kapcsán megállapították, hogy az obes betegek (BMI >30) rosszabbul reagáltak a kezelésre, és rosszabb volt a túlélésük is [hazard rate (HR): 1,34]. 

 
Telefon:
E-mail: recepcio@endo-kapszula.hu