Irritábilis bél szindróma
2010. 11. 04. 13:58
A funkcionális bélbetegségek közül a leggyakoribb megbetegedés az irritabilis bél szindroma, mely jellemzően hasmenéssel vagy székszorulással és bal alhasi görcsös fájdalmakkal jár.
Kapcsolódó képek
Ha nem jelenne meg a cikk kattintson a TOVÁBB feliratra!
1. A funkcionális gyomor-bél rendszeri megbetegedések rendkívül gyakoriak. Bár a betegek életét nem veszélyeztetik, súlyos panaszokat okozhatnak, nagymértékben igénybe veszik az egészségügyi diagnosztikai apparátust, s a többnyire csak kevéssé hatásos kezelések megterhelik az egészségügyi költségvetést. Ez aláhúzza a racionális és hatásos kezelés fontosságát.
2. A betegség legtöbbször multifaktoriális eredetű, patogenezisét még nem sikerült részleteiben tisztázni.
3. A szakmai ajánlások alapján a kivizsgálás fő elemei a laboratóriumi vizsgálat (elsősorban vérkép, süllyedés és C-reaktív protein), a hasi ultrahang és a kolonoszkópia (vastagbéltükrözés) valamint a széklet vér és széklet calprotectin vizsgálat, melyek jellemzően mind negatív eredményűek.
4. Kuratív terápia jelenleg nem áll rendelkezésre, meg kell elégednünk a tünetek mérséklésével.
Mind az általános orvosi, mind a gasztroenterológiai szakorvosi gyakorlatban fontos helyet foglalnak el az irritábilis bél szindróma (IBS) és az emésztőrendszer más, úgynevezett funkcionális zavarai. Tekintettel a korlátozott anyagi forrásokra, a nagyszámú beteg kezelésében lehetőség szerint a gazdaságossági szempontokat is figyelembe kell venni. A költséghatékonyság szem előtt tartása azonban nem azt jelenti, hogy az életet nem veszélyeztető betegség kivizsgálása és kezelése mellőzhető, hanem csak azt, hogy gondosan mérlegelni kell a költség/haszon arányt. Nem szabad kritikátlanul ismételni a vizsgálatokat pusztán abból a megfontolásból, hogy hátha korábban elnéztek valamit, és kerülendő a költséges műszeres vizsgálatok mérlegelés nélküli alkalmazása is.
Az innovatív, vizsgálatok által igazolt hatású kezelési eljárások is hasonló kritériumok szerint alkalmazhatók. Nem szabad azonban eleve kizárni a mérlegelésből a hatásos, de drága kezelési módokat. Az értékelésben figyelembe kell venni, miben korlátozzák a tünetek a beteget, és csökkentik-e a munkaképességét.